New Yorkban három héten át minden este darsant tartottam egy szobrászműteremben, úgy kétszáz embernek. Egyre többen jöttek, a korábbiak is visszatértek, és minden este újabbak csatlakoztak. Szinte mértani ütemben növekedett az egész, mi pedig együtt egyre magasabbra és magasabbra jutottunk. Csakhogy a szomszédban egy tűzoltólaktanya volt, és szinte biztosra lehetett venni, hogy esténként legalább egyszer-kétszer riasztják a tűzoltókat. Éppen egy Istenhez szóló szerelmes éneket énekeltünk, tudjátok, egészen meghitt hangulatban, amikor egyszer csak felharsant: „Vijjúúú-vijjúúú!” Végignéztél az embereken, és minden arcon ugyanaz a fájdalmas érzés tükröződött: „Ó, mindent elrontottak, oda a pillanat!” Én pedig ezt látva arra gondoltam: „Hű, hát nem elképesztő?” Itt ez a sok, emelkedett tudatállapotban lévő ember, és egy tűzoltóautó mindannyiukat lehúzza.
Én úgy tekintek a tűzoltóautóra, mint ingyenenergiára, amelyet New York városa bocsát a rendelkezésünkre — ha tudunk élni vele. Engem teljesen elröpít, egészen a magasabb csakrákig emel a tűzoltóautó. Azt mondom tehát: ahelyett, hogy az életben csupa akadályt látnál, amely meggátol abban, hogy kövesd a fejedben futó, előre felvett szalag utasításait, fogadj mindent az itt és most részeként. Itt a tűzoltóautó, most ez van. Csak azért zavar, mert még mindig az előző pillanatban élsz, amikor még azzal voltál elfoglalva, hogy nincs tűzoltóautó. Most viszont itt van. Ha képes vagy az itt és mostban élni, azt mondod: „Hű, itt a tűzoltóautó!” És máris más tudatállapotban vagy. Ezt jelenti az energia átalakítása. Más szóval: éppen ez emel fel.
— Ram Dass: részlet a The Only Dance There Is című könyvből