Az öregasszony váltig ígérte, hogy a világért sem háborgatja többet; azzal megint nekilátott a vakargatásnak, míg az ördög újból el nem aludt, s hortyogni kezdett. Akkor megkereste a harmadik arany hajszálát, s azt is kitépte. Nosza, fölugrott a sátán üvöltött, s el akarta rántani az öreganyja nótáját;
– Ki tehet a rosszról, amit álmában vét? – mondta az öregasszony.
Az ördögöt erre újból elfogta a kíváncsiság:
– Nocsak, mit álmodtál?
– Egy révészt; mind csak azon panaszkodik, hogy örökké ide-oda kell eveznie, nem váltja fel soha senki. Ugyan miért?
– Hohó, a tökfilkó! – nevetett az ördög. – Ha jön valaki, és át akar kelni, nyomja a kezébe a lapátot, és mondja neki: “Húzd magad, ha akarod” – s ezzel aztán le is tette örökre az evezés gondját.