– Ismerted Helenét, Parisz hitvesét?
Hektór bólintott.
– Csak futólag. Szerény asszony volt és fülig szerelmes az öcsémbe.
– Én egyszer találkoztam vele. Kedvesnek találtam, bár félénknek és hétköznapinak. Tudod, hogy halt meg?
Hektór bólintott, az arca elkomorult. Odüsszeusz rendületlenül folytatta.
– Akik ott voltak akkor, amikor a mélybe vetette magát a gyerekeivel együtt, azt mondják, hogy nagy szépség volt. A táborainkban mindenfelé a szép Helenéről és bátor haláláról beszélnek.
– Mit akarsz ezzel mondani, tengeri bácsika?
– Csak azt, hogy nem hazudnak. A katonák nem tudnak az asszonyokról olyasmiket mondani, amit nem értenek; nem ámulnak el sem a kedvesség, sem a mértékletesség, sem az önzetlenség láttán. De csodálják Helené önfeláldozását, így azt mondják, hogy nagy szépség volt, mint egy istennő, aki közöttünk jár.
David Gemmel: Királyok bukása