Emlékszem, akkoriban Big Surban meditáltam egy házban, amit az Esalen Intézet kölcsönzött nekem, és egy macska járt hozzá. A macska minden reggel kiment és szerzett valami zsákmányt, hogy egyen. Aztán bejött, és mivel szeretett, odajött hozzám, és a lábaim közé ült, miközben meditáltam. Ott rágcsálta az egér vagy gyík koponyáját, amely néha még mindig élt és csapkodott. És én nem tudtam, kit gyűlöljek, kit szeressek, vagy mit tegyek. Nagyon sokat tanultam. Létezésünk bizonyos szintjén ez rettentő fontos dolgot értetett meg velem.
Ram Dass – Grist for the Mill